Sense of Silence – interjú

Solymosi Lászlóval a Sense of Silence (S.O.S.) együttes gitárosával, énekesével, alapító tagjával beszélget Radics Béla.
Korábbi riportokat, írásokat visszaolvasva, a zenei stílusotokkal kapcsolatban mindíg merült fel kérdés. Az altero-goth meghatározó hazai formációjaként említenek benneteket, ezt fogalmat, vagy besorolást egy kicsit megvilágosítanád számunkra?

Gyakorlatilag itt arról van szó, hogy a zenében keverednek különböző stílusok, tehát a dark, a goth, az alternatív zenék. Jelen vannak eltérő ötvezetei, momentumai. Mikor annak idején, 2003-2004 táján elkezdtük alakítgatni, akkor többféle irányban puhatolóztunk, eleinte a 90-es évek alternatív zenéi kezdtek dominálni, majd olyasféle középút kezdett kialakulni, amit altero-goth néven szoktak említeni, amelyben a dark és alternativ zene reprezentánsai megtalálhatóak.

A számaitokat hallgatva nem csak sötétebb tónusú hangulatot sikerült érzékelnem, hanem találtam benne valamivel vidámabb részeket, sőt humorra, ironiára utaló elemeket is, amely igazolta számomra, hogy komoly kategorizálást nem szükséges tenni.

Sőt nekem az a meglátásom, hogy ha visszaemlékszünk a magyar rock zene történetére, akkor 80-as, 90-es években még bárki bármiben gondolkodhatott, például ha egy kőkemény rockzenekar készített egy blues számot, akkor senki nem mondta nekik, hogy “Atyaúristen, mit csináltok!”. Nekem az a véleményem, hogy ami benned van, amit érzel, azt fogalmazd meg. Itt sem kell sírni, síránkozni, beborulni, hanem az a fontos, hogy a zene, amit csinálunk, és versek is amelyeket megfogalmazok, azoknak tartalma legyen. Ha ez humoros, ha ironikus az is jó, ha komoly és elgondolkodtató, az is jó. Nem szeretném szűkíteni, és nem is fogjuk a saját zenénket. Egy jó rock zene attól érdekes, hogy egyedi tud lenni és próbálunk olyan zenét csinálni, amire azt mondják, hogy ez ‘Sense of Silence’ és nem próbálják másik zenekarhoz hasonlítani, mivel ez ránk jellemző.

S.O.S. -ként is szoktak benneteket hívni, ugye ez sem teljesen véletlen?
Nem, ez is a humor része, és már sokszor elmeséltem. Amikor keresgéltük, hogy hogyan nevezzék a zenekart, akkor ez egy – idézőjelben nevezve egy – felkiálltás volt, segélykiálltás, hogy mit is csináljunk. Ekkor jött az hogy, jó, akkor legyen Sense of Silence. Azonban szokták Sense-nek is hívni a zenekart. Többféle elnevezés is szerepel azok között akik hallgatják a zenekart.

Mondjuk az S.O.S elnevezés a memorizálásban is biztosan segített, mert ezt könnyű volt megjegyezni. 🙂

Igen, amikor a “Bocs, hogy élünkben” énekeltem, nagyon felhívó volt a név. Persze az is B.H.É. volt egy idő után. A jó név könnyebben megtalálhatóvá és megjegyezhetővé teszi a zenekart.

Korábban játszottatok feldolgozásokat. Mostani műsorotoknak része ez? Ha igen, akkor kiktől szoktatok játszani, és mit?
Játszunk most is, ahogyan régen, de nem sokat. Lebontva 20 számból 3-4 feldolgozás van, többet nem nagyon adunk elő. Régebben belefutottam egy csapdába az “Apokrif” nevű formációval, ugyanis elkészítettük a saját lemezt, majd elkezdtünk Depeche Mode projekteket nyomni, és egy idő után át kellett alakítani Depeche Mode Tribute zenekarrá, mert a közönség könnyebben hangolódott rá az ismert nótákra. Amikor ezt a mai együttest szerveztük, akkor úgy gondoltuk, hogy 1-2 domináns feldolgozás belefér, de az is inkább olyan legyen, amibe a saját szájunk íze szerint belenyúlunk, tehát nem az eredeti marad meg. Ezek még elférnek a műsorban, és ezek is inkább azoknak szólnak akik nem találkoztak még velünk korábban, de a lényeg hogy saját dalainkat akarjuk előadni. A feldolgozások közt van például egy “Bonanza”, de az sem az eredeti, annál rock-osabb. Egy Depeche Mode átirat, amely teljesen elüt az eredetitől, a dallam megmaradt, de a hangzásvilág sokkal keményebb. Aztán egy Paradise Lost, amely jobban hasonlít az eredetire.

A feldolgásokkal a népszerűség biztosan növelhető, de az önkifejezésnek szerényebb eszköze, viszont ti saját számokat készítetek régóta. A szerzemények hogyan születnek, ki szerzi a dalt, és ki írja a szövegeket?

Vegyes. A szöveg világ egyértelmű, mert 99.9 %-ban én jegyzem, más nem szokott ezzel próbálkozni. Zenében már más, esetlegesen például fogom a gitáromat, nekiállok gondolkozni és felépítek egy komplett számot, és amikor kész a vázlat, akkor kérem az ötleteket hozzá, és abból alakul ki. Te van amikor ugyanezt teszi Kőszegi Zoli a szólógitáros, de az is előfordul, hogy a basszeros hoz egy jó témát és így próbálunk zenét építeni közösen. Legritkábban a dobosunk (Tibi) szokott ötletet hozni, de mondjuk a hangszert nézzük, akkor neki a legnehezebb, hisz egy ritmusképletre sokkal nehezebb felépíteni egy számot, mint a dallamra egy hangzásvilágot.

2003-ban alapítottátok a zenekart. Azóta 8 év telt el. Lehet-e ezt kisebb, vagy nagyobb fejezetekre osztani az együttes életben?
Alapvetően 3 alapítási időpontot szoktam említeni. Elsőként 2003-at, amely egy fontos szervezési időszak volt. Kocsis István barátommal kezdtünk el alapötleteket összerakosgatni, de Kocsis Pista már nincs is a zenekarban. 2004 volt az első vízválasztó, amikor összeálltunk, volt már benne élő dob, basszusgitár, gitár, billentyű, azaz már hangszeresen jelent meg a zenekar. De majdnem 4 év telt el, amíg Kőszegi Zoli is beszállt az együttesbe. Ekkor vált a mai egységessé a zenekar, egyazon irányvonallal, amióta a mai hangzású Sense of Silence-ről beszélhetünk. Tehát ebben az értelemben 2008-at tekintem szintén alapítási évnek. Ekkor készült el az első demo. Majd 2009-ben jelent meg az első nagylemezünk, az Ígéret földje. És azóta a fiókban lapul egy másfél, kettő lemeznyi anyag, csak pénz, muníció és szándék szükséges hozzá, hogy ebből újra lemezek születhessenek.

A jelenlegi felállást bemutatnád nekünk?
Jelenleg négyen vagyunk. Eredetileg öten indultunk, volt billentyűsünk Kocsis Pista személyében, akit említettem már, hogy kiszállt, amikor a De Facto-val kezdett közösen ténykedni, aztán a De Facto megszűnt, de onnantól gépről jön, melyet előtte hard disk-en rögzítünk, tehát van egy gépi tagunk. Bozsik Tibi dobol, Kőszegi Zoli a szólógitárnál, Jantik Zsolt a basszusgitárnál, jómagamnak, (Solymosi Laci) – az éneknél, ritmusgitárnál van a pozíciója, így próbáljuk a zenét összehozni. A vokálok egy részét is fel szoktam énekelni, azaz saját magamra énekelek. Alkalmazzuk tehát a gépi technikát. De voltam olyan nagyzenekaros

koncerten, ahol 6 gitár szólt egyszerre 1 gitárossal. Tehát ez egy bevett dolog, hogy bizonyos dolgokat az ember kényszerből rögzít, és megszólaltatja mellette, saját maga játsza fel.

Nagyjából hány számot adtok elő egy fellépésen?
Ez attól függ, hogy hol lépünk fel. Például ha most augusztus 27-én fellépünk a SZIN-en, akkor ott korlátozott a műsoridő. Meg van adva, hogy a Pepsi szinpadon játszunk 14 órától 14.45-ig. Gyakorlatilag ekkor 9 nóta fér bele a produkcióba. Viszont ha egyedül játszunk egy este, akkor akár másfél, két órát is tudunk játszani.

Mi alapján válogatjátok össze a számokat? Vagy egyébként fizikailag is van korlát az előadások hosszában?
Mi minden dalt szeretünk játszani, amit megírtunk! Mindegyiknek van egy légköre, atmoszférája. Ha nagy koncert van, akkor úgy válogatjuk össze a dalokat, hogy egy jó kis húzós, pörgős buli legyen, amiben van minden. Tehát a filozófikus lassú tempójú daltól kezdve a pergő, dühöngő dalokig. Tematikus koncerteknél, fesztiváloknál figyelembe vesszük, hogy kora délután játszunk, vagy este, azért hogy a fénytechnikát ki lehet-e használni, erősíti-e a szinpadot, vagy sem. Most például a SZIN-en a gyorsabb, pörgősebb, a magunk szempontjából slágeresebb számokat fogjuk játszani, mert délután kettőkor nem építhetünk arra, hogy borongósabb, dark világot varázsoljunk a szinpadra. Ezeket is figyelembe kell venni.

Ha csak a saját személyedet nézzük, a korábbi “Bocs, hogy élünk” és “Apokrif” számokból mennyi örökség maradt meg azokban a szerzeményekben, amelyek most még a fiókban lapulnak?

Nos, egy dolog közös, még pedig a szövegvilág és versek, mert azok hozzám köthetőek mindhárom formációnál. Biztosan lesznek olyan gondolatok, melyeket megfogalmaztam volna akkor is, tehát van párhuzam, vagyis lehet hogy hasonlóképp írok meg dolgokat ma is. Zeneileg ez a formáció egy kicsit jobban köthető a “Bocs, hogy élünkhöz”, míg az Apkrif szintipopos, 80-as évek Depeche Mode korszakához volt jobban köthető.

Elítetted, hogy 2009 áprilisában jelent meg az “Ígéret földje” című lemezetek, a Metal Hammer mellékleteként, valamint azt is, hogy 1,5-2 lemeznyi anyag vár megjelentetésre. Mit gondolsz, mikor fogtok új lemezt kiadni, ha a terveiteknek megfelelően alakul a közeljövő?

Ha minden rendelkezésre állna, ami kell hozzá, akkor 2 hónapon belül tudnánk a studióban produkálni. Inkább azon múlik a dolog, hogy az ember tud-e forrást találni hozzá. A lemezek önmagunknak szólnak, és persze a közönségnek is, de mivel Magyarországon az a tendencia, hogy az emberek ritkán vásárolnak, inkább letöltenek. Ebből kifolyólag a lemez inkább gesztus a hallgatóság felé. Anyagilag nézve ritkán kapja vissza az ember még a befektett erőforrásokat is. Így tehát teljesen azon múlik az új lemez, hogy sikerül-e hozzá pénzt szerezni, mert bármelyik pillanatban be tudnánk vonulni, és fel tudnánk venni. Játszunk az új dalokból már koncerteken, például a SZIN-en két olyan dalt fogunk játszani, amelyet közönség még nem hallhatott.

Elárulod, hogy melyik ez a kettő?
Szívesen, bár még a nevük nem fog sokat mondani. Az egyik dal a “Porba hullva”, mely egy kicsit lassabb hangvételű, de elég erőteljes dal, Kőszegi Zoli ötlete nyomán. Illetve az “Árnyak, ébredés” (?), melyet teljesen én írtam, és kb. 2 hete hangszereltünk, de annyira tetszett mindenkinek, hogy úgy döntöttünk érdemes előadnunk már a SZIN-en.

Előfordulhat, hogy lemezen még nem jelenik meg, de a Rock-R Rádió hallgatói már hallhatják ezeket a számokat?
Vannak olyan felvételek, amelyek demo szinten rögzítve lettek és hivatalosan nem jelentek meg, és szívesen eljuttatom a Rock-R Rádió hallgatóinak és örömmel megosztom velük. 🙂 Volt 1-2 olyan régebbi dal, amely még az első időszakban készítettünk, és a mai napig kedvence a közönségnek, például a “Túlélés ára” című, kissé könnyedebb hangvételű dalunk, amely a mai napig sláger, de lemezen sohasem rögzítettünk.

Az idén valamivel kevesebbet léptetek fel, mint korábban. Ennek az lehetett az oka, hogy több elfoglaltságotok volt, vagy csak egyszerűen még az év felén alig vagyunk túl, és még minden fellépés nincs rögzítve a műsornaptárban, vagy más okai is lehetnek?

Részben más jellegű leterheltségük volt a tagoknak, másrészt ennek ellentmondóan úgy néz ki, hogy ősztől elég sokat fogunk játszani, ha minden úgy alakul, ahogy előkészítettük, tehát majdnem minden hétvégén játszunk. Indul a Rock Base nevű produkció sorozat, melyekkel leszerződtünk, talán még Szeged környékére is ellátogatunk, bár a pontos helyszíneket még nem tudom, augusztus közepére fog kiderültni. Megyünk ismét határon túlra, visszahívtak Erdélybe, Thunder Rock Clubba, ott játszunk szeptember 24-én, októberben Felvidékre megyünk, Komáromba, tehát 10-12 buli lesz az ősszel decemberig bezárólag.

Már szóba került, de reklámozzuk még egy picit, szóval a SZIN-en találkozhatunk újra, amikor én is például meghallgathatlak benneteket, ez augusztus 27-én lesz, 14 órakor a Pepsi szinpadon.

Igen, mi kezdjük a szombati napot.
Nem ismeretlen számotokra ez a város és ez a rendezvény sem. Milyen érzéssel tértek ide vissza?
Jól éreztük magunkat korábban is. Tavaly előtt játszottunk a SZIN-en korábban, a lemezünk megjelenése után kaptunk meghívást. Akkor volt egy kis nehézsége a dolognak, mert nem a legjobban sikerült szinpadon kaptunk helyet több neves zenekarral együtt, például a Nevergreen játszott utánunk, hogy ismertebb nevet említsek. Gyakorlatilag egy medence alján kellett játszani, tehát érdekes kihívás volt, csak a hangzást volt nehéz elkapni, mert minden visszaverődött a medence oldaláról. Idén úgy tűnik egyszerűbb lesz, mert a második számú nagyszinpadon fogunk játszani, amely valószínűleg komolyabb technikát jelent. Tehát szivesen

megyünk oda, Szegedre mindíg szeretünk menni. Van 4-5 olyan klub, ahol rendszeresen megfordultunk, például a Fészek Klub különböző változataiban és jó hangulatú, zeneszeretű közönséggel találkoztunk, jó város szerencsére, ahová mindíg érdemes menni.

Köszönjük! 3 videot lehet találni a weblapotokon, “Meghasadt világ”, “Talán”, és az “Engedd, hogy érezzelek”. Előre kiválasztottátok ezeket a számokat, hogy ezekről szeretnétek klippet, vagy ezekhez volt olyan képi ötlet, amelyre azt mondtátok ti és a rendező, vagy operatőr, hogy ezt érdemes megvalósítani?

Részben mindkettő, de enyhe túlzás rendezői és operatőri munkáról beszélni. Az egyik barátommal, Brindzik Balázzsal rögzítettük, és bár minden saját tudásunkat beleadtuk, azért ezek nem professzionális video klippek. Ennyit ki tudtunk hozni saját ötletünkből, technikai tudásunkból. A “Meghasadt világ” egészen jól sikerült, az “Engedd, hogy érezzelek” egy utifilm részlete, egy EFOTT-os utazás történetét dolgozza fel. A “Talán”-ra írtam rendes forgatókönyvet, de nagyon kevés volt az idő. Nem volt annyi nyersanyag, hogy az eredeti ötleteket kihozzuk belőle, amelyet elképzeltem képileg. Most viszont augusztus második felére a Render Média-val készül a “Lélegezz bennem!” című számunkra egy klipp, amely már professzionális, és már túlmutat a korábbi három amatőrnek mondható videón.

Több idő eltelt a három videó között, vagy hasonló időszakban készültek?
Egymást követő 3-4 napon forgattuk, utána nekifogtunk és elkészítettük őket. Előtte persze Balázzsal összedugtuk a fejünket, hogy mi az, amit meg tudunk valósítani, mire van energiánk, meddig tudunk elmenni. Én imádom a Siroki várat például és ott készítettük azokat a belső képeket, amelyek a “Meghasadt világ”-ban látható, meg 1-2 fáklyás kép a “Talán”-ban. Egy hét alatt minden megcsináltunk, és még két hetet bíbelődtünk a vágással.

Nem mindenki válaszol szívesen erre a kérdésre, de neked vannak személyes kedvenceid a számok között?
Én szeretem mindegyiket, inkább attól függ, hogy milyen hangulatom van, és valószínűleg mással is így van, hogy épp az áll hozzá legközelebb, amelyik passzol a hangulatához, vagyis a lényeg, hogy melyik pillanatban ér el a zene.

Olyan jövőbeli tervek még, amelyekről nem beszéltünk?
A következő a SZIN, a 08.27-i fellépésünkre mindenkit szerettel várunk, a Rock-R Rádió hallgatóit is! 🙂 Ez a legközelebbi fellépésünk. A többit pedig a Facebook-on meg lehet tekinteni, ha ‘lájkolják’ a zenekart. Illetve a honlapunkon is fent lesznek az őszi koncert dátumok, és ezeken bárkit szívesen látunk.

Köszönjük szépen, további sok sikert kívánok és augusztus 27-én találkozunk a SZIN-en!
Így van, Szegeden ütközünk…