A múlt héten Párizsban felkerestem a legutolsó lakhelyét, nem csak a halálának kerek évfordulója miatt (1971. július), hanem mert mindig is misztikus tisztelettel gondoltam rá, és gyakorlatilag minden érdekel, ami vele és a Doors-szal kapcsolatos. A zenéjük páratlan, és megunhatatlan. Mindemellett azonban a mérhetetlen szabadságvágya, sugárzó személyisége miatt, és mert a megalkuvásra való képesség teljesen hiányzott belőle, Jim nem lehetett halandó milliók számára, és ezzel jómagam is így vagyok.

Visszatérve a látogatásra, hatalmas csalódás volt, mert nem találtam a megadott címen megjelölt háznál (17 Rue Beautreillis, Paris, France) semmilyen emléktáblát, és nem utalt a világon semmi arra, hogy itt élte utolsó napjait Jim Morrison. Ott álltam egy darabig nézelődve, hát ha találok valami árulkodó jelet, amikor nyílt az ajtó, és még sikerült távozóban elkapnom az egyik ott lakó hölgyet. Hiába hajtogattam istenünk nevét, és a Doors kulcsszót, ő csak értetlenül rázta a fejét és igyekvőn kereste a menekülési útvonalat, mintha azt mondta volna: “aranyoskám, nem ismerem, biztos nem a mi utcánkban lakik…” Hát mindíg furák voltak ez gallok! Lehet hogy semmit nem jelentett nekik Morrison? Sőt még üzleti érzékük sincs, hogy hasonszőrű fanatikusoknak egy kis áhitatot, nosztalgiát hintsenek? Ugyanis minden kis utcában legalább két kávézó van, de egyik sem pl. Morrison Café.

Nos, egyetlen dolog azért megerősítette bennem, hogy jó helyen járok. A kapun egy nagy várakozni tilos táblára valaki tollal erősen és vastagon rávéste: “The Lizard King – Alive!”     Így igaz – Ámen! (és cheers!)

Az utolsó fotó róla és Pam-ről:

Képek a párizsi lakhelyéről: